Szentesi József, alázat és megszállottság kell

A borászat világában ritka az a pálya, amelyet egyszerre kísér alázat és megszállottság. A Kielmayer Kris KörKép Podcast epizódjában Szentesi Józseffel beszélgetünk arról a szemléletről, amely miatt sokan a régi szőlőfajták megmentőjeként, mások a kézműves pezsgők doyenjeként tekintenek rá.

A beszélgetés egy egyszerű, mégis beszédes képpel indul: diófa alatt bort kínálni barátoknak. Ez a gesztus sokat elmond a hozzáállásról – a bor nem trófea, hanem kapcsolat. Innen vezet az út a Velencei-tó adottságaihoz, ahol a termőhely nem kompromisszum, hanem lehetőség. A régi szőlőfajták története nem nosztalgia, hanem élő kérdés: mit őrzünk meg, és miért.

Elhangzik egy provokatív mondat is: „… cabernet sauvignonból csukott szemmel is lehet bort készíteni”. Ez a gondolat jól rávilágít arra, miért fontosak a kevésbé evidens utak, legyen szó Budai vörösről vagy más elfeledett fajtákról. A pezsgők története külön fejezetet kap: nem technikai bravúrként, hanem következetes gondolkodás eredményeként jelenik meg.

A beszélgetés nem kerüli meg a nehéz kérdéseket sem. Mi a nehezebb: bort készíteni vagy eladni? Hol válik el a kézművesség és a piac logikája? Szó esik a szőlő „kozmikus erejéről” is – nem misztikumként, hanem annak a felismeréseként, hogy a bor több, mint az emberi beavatkozások összege.

A „Borászok Borásza” cím kapcsán elhangzik: ezt nem lehet leírni. Talán nem is kell. A siker itt nem számokban mérhető, hanem élményben és visszajelzésben. Abban a pillanatban, amikor a bor megszólít.

Az epizód elérhető Spotify-on.